Fejléc szöveg

Mikrobiológiával
Földünk és állataink
egészségéért és
tisztaságáért

Tavak, halastavak

Az EM felhasználása tavak karbantartására

A halastavi üledék jellemzői

Üledéknek nevezzük a folyók, patakok, tavak, víztározók, öblök, torkolatok és tengerek alját borító, viszonylag finom eloszlású szilárd anyagot, ami többnyire finom, közepes és durva szemcseméretű ásványi alkotórészekből (pl. agyag, homok) és szerves anyagokból áll. Az üledék a víztestekből származó sokféle biológiai, kémiai és szennyezés eredetű törmelék befogadója, egyúttal élőhelye számos, a tápláléklánc alsó szintjeihez tartozó fajnak (mikroorganizmusok, férgek, puhatestűek, rákok, rovarok stb.), ezért különösen fontos probléma az üledékben található anyagok biológiai hozzáférhetősége, belépése a vízi életközösségek táplálékláncába. Az üledék a benne illetve rajta élő szervezeteken kívül a vízben élő szervezetekre, valamint természetes és mesterséges úton a szárazföldi élőlényekre, így az emberre is hatással van.

Az üledékek keletkezése, felhalmozódása geológiai időskálát tekintve természetes folyamat, ami tavak esetében fokozatos feltöltődésben, elmocsarasodásban, végül kiszáradásban nyilvánul meg. Az emberi tevékenység (pl. erdőirtás, építkezés) hatására fokozódó erózió ugyanakkor felgyorsítja ezt a folyamatot. Az erózióra döntő hatással vannak a csapadékviszonyok és a talaj összetétele, szervesanyag-tartalma. Az üledékek keletkezéséhez a természetes vizekben lejátszódó, csapadékképződéssel járó egyszerű kémiai reakciók is hozzájárulnak.

A vízi ökoszisztéma szerves anyagai

A vízi ökoszisztémákban a szervesanyag oldott, vagy partikulált formában van jelen. A partikulált szervesanyag méretétől és a víz áramlási sebességétől függően a lebegőanyag ill. kiülepedve a mederanyag részeként szolgál a planktonikus (a vízben lebegő-sodródó életformát folytató mikroszkopikus) ill. bentikus (az üledék felszínén és felső rétegében élő) szervezetek táplálék és energia forrásaként. A lebegőanyag a koncentrációjától, részecskeméretétől függően a víz zavarosságát okozza, a vízbejutó fény spektrális összetételét is befolyásolja. Jelentős szerepet játszik környezetszennyező anyagok (nehézfémek, peszticidek, poliklórozott bifenilek (PCB), poliaromás szénhidrogének (PAH)) megkötésében. A szervesanyag keletkezési helyét tekintve lehet allochton (a víztesten kívül a szárazföldön keletkezett) és autochton eredetű (magában a víztestben termelődött).

Effektív Mikroorganizmus (EM) kultúra

Az EM technológia bemutatására alkalmas kiinduló pontnak tűnik két, a természetben egymás ellen ható erő ábrázolása. Ezek a regeneráció és degeneráció erőiként írhatók le. A regeneráció, jellemző módon mindennek életet és életerőt ad, produktív, hasznos és életet megtartó. Más szóval az élet ereje. Ezzel ellentétben a degeneráció a rombolás dinamikus ereje. Elősegíti a bomlást és a szétesést, szennyeződést és fertőzéseket, betegséget okoz, végül pusztulást. Csak az utóbbi időben ismerték fel a kutatások, hogy milyen természetes erők állnak ezek mögött. Mindkét folyamat megvalósul, és szabad szemmel nem látható élőlények állnak mögötte. A regeneráció és degeneráció folyamata a legapróbb teremtményeken múlik, amelyeket összefoglaló néven mikroorganizmusoknak nevezünk. Az Effektív Mikroorganizmus kultúra (továbbiakban EM) anabiotikus mikroorganizmusok komplex együttélésén alapszik. Nagyjából 50-50%-ban tartalmaz aerob és anaerob élőlényeket. Alacsony pH és antioxidáns hatás jellemző rá. Összetevői között találunk fotoszintetizáló baktériumokat, tejsavbaktériumokat, gombákat. Különlegességük az, hogy egy időben és egy helyen együtt élnek aerob és anaerob élőlények. Az anaerob mikroorganizmusok kizárólag olyan környezetben képesek a fejlődésre és szaporodásra, ahol nincs jelen oxigén. A földi élet fejlődésének korai szakaszában gyakorlatilag oxigénmentes környezet volt jelen a légkörben. Az általuk a környezetbe kijuttatott salakanyagok kimagasló mennyiségben tartalmaztak oxigént.

Az aerob baktériumok kialakulásához bizonyos koncentrációjú oxigén jelenléte volt szükséges. Anaerob baktériumok közé taroznak a Lactobacillus bifidus és a bélbaktériumok egyéb törzsei, továbbá zimogének, vagyis fermentáló tulajdonsággal rendelkező mikroorganizmusok, illetve szulfát-redukáló baktériumok, chlorobaktériumok, barna és zöld fotoszintetizáló baktériumok. A jelenlegi földi klímán túlnyomó többségben az aerob szervezetek uralkodnak. Ilyenek a kék- és zöldalgák, azotobakterek, Bacillus subtilis, methanogének és a szulfurbaktériumok.

A két csoport (aerob és anaerob) életfeltételei merőben mások, úgymond egymás ellentétei, és azt feltételezték ezidáig, hogy a két csoport egymás melletti létezése lehetetlen. Gyakorlati eredmények azonban alátámasztják, hogy a fotoszintetizáló baktériumok és az azotobakter-(aerob)baktériumok képesek együtt élni, amennyiben a környezetben úgynevezett antioxidánsok fordulnak elő. Tehát az EM-ben megvalósul két teljesen különböző létfeltételeket igénylő mikroorganizmus csoport együttélése. Ez oly módon történhet, hogy a különböző életmódú mikroorganizmusok a legelőnyösebb és legproduktívabb módon szimbiózisban élnek együtt, amelynek lényege a köztük fennálló tápanyagforrások cseréjében rejlik. Mindkét típusú élőlényre igaz, hogy az általa létrehozott szerves végtermék a másiknak a legideálisabb táplálékforrás. A tápanyagciklusban megvalósuló váltakozó csere teremti meg azon feltételeket, amely által a két típusú élőlény képes együtt élni. Továbbá fontos tudni, hogy e parányi élőlények többsége opportunista, amely révén a csoportban lévő domináns törzsek viselkedéséhez alkalmazkodik. Tehát a csoportban lévő domináns törzsek tulajdonsága határozza meg, hogy a regeneráció vagy degeneráció folyamata megy végbe. Az EM tulajdonképpen összegyűjti az anabiotikus mikroorganizmusok erejét, és érvényre juttatja azt. A Lactobacillus baktériumok és a fotoszintetizáló baktériumok egyik igen fontos összetevői az EM komplexnek. Összesen mintegy 80 törzset tartalmaz az EM kultúra. Ezeknek egy része ismert, azonban egy részét a feltaláló titokban tartja. Rendkívül fontos kritérium, hogy az Effektív Mikroorganizmus kultúra nem tartalmaz genetikailag módosított élőlényeket!

Szilárd halmazállapotú változata az EM Bokashi. Ez lényegében rizskorpából, rizsszalmából, hallisztből és EM koncentrátum anaerob úton erjesztett keverékéből áll.

Az EM hatásmechanizmusa

Az EM egyik előnye, hogy az úgymond káros folyamatokat előidéző baktériumokkal szemben sokkal versenyképesebbek, jobb szaporodási rátát mutatnak. Jobban alkalmazkodnak az életfeltételekhez. Továbbá anyagcseretermékeikkel elősegítik azon mikróbák szaporodását, amelyek természetes körülmények között jelen vannak az adott környezetben (természetesen nem a káros, hanem a téma szemszögéből, fontos és hasznos mikroszervezeteket). Az EM mikroorganizmusok hormonhatású anyagokat (növényi), valamint vitaminokat és antioxidáns anyagokat is termelnek. A rothadás helyett az erjedés veszi át a szerepet. A növények számára közvetlenül felvehető végtermékek képződnek. Kijuttatása történhet folyékony, illetve szilárd (EM Bokashi) formájában.

EM és folyóink (vizek) tisztítása

Az EM-ben kétféle mikroorganizmus van, zimogének és szintetizálók. A zimogén lebomlás folyékonnyá teszi a szerves anyagokat. Az EM-ben lévő többi baktérium számára ez a legjobb előfeltétele annak, hogy elkezdjék a folyékony massza elfogyasztását. E közben nagy mennyiségű antioxidáns termelődik, és ha a keverék naponta több órát levegőzhet, autolízis jön létre, vagyis a parányi élőlények emésztődése megy végbe a bennük jelen lévő enzimek hatására. Tehát az EM-et alkotó élőlények önmagukat is megsemmisítik, ezáltal iszap nem keletkezik a víztisztítás során.

A biológiai iszapcsökkentés előnyei

Az EM technológia számtalan előnye a mechanikai technológiákkal szemben szinte felsorolhatatlan. Mindazonáltal, hogy sokkal kisebb mértékben terheli a környezetet, gazdasági szempontból is sokkal ésszerűbb alkalmazásának megfontolása.

A biológiai tisztítás legnagyobb előnye, hogy nem keletkezik hulladék a használata során, valamint a környezetre kifejtett “mesterséges” hatás mértéke elenyésző. A zavaró hatás minimális, gyakorlatilag csak a kezelések során -rövid ideig- érinti az élővilágot, nincs szükség sem áttelepítésre, sem pedig hatalmas tőkére.

Amíg egy átlagos kotrás során felmerülő költségek a köbméterenként 1.500Ft-os költséget is elérhetik (2014-es adat), ezzel a technológiával a költségek ennek töredékére csökkenthetők. Ez természetesen függ az adott környezet geológiai, klimatikai és biológiai adottságaitól, de elmondható, hogy egy kezelt területen, biztonságosan évi 10-20 cm lágyiszap csökkenés érhető el. További előnyök között megemlíthető, hogy alkalmazható az eljárás iparilag és humán tevékenységből szennyezett tavak esetében is. Ezek között elsősorban a nehézfémekkel szennyezett tavakat értem, valamint azokat a vizeket, amelyek szervetlen szennyezései az iszapban koncentrálódnak. A veszélyes-hulladék lerakókba költséghatékonysági szempontokból kifolyólag gazdaságosabb minél kisebb mennyiségű hulladékot szállítani. Amennyiben alkalmazzuk ezt a technológiát, kivonjuk a fölöslegesen tárolókba kerülő szervesanyagot, csökkentve ezzel az elszállítandó és raktározandó, közömbösítendő anyagmennyiséget. Nincs szükség a bűzszennyezéssel járó szikkasztásra és zagytározó kiépítésére sem. Néhány év alatt lecsökkenthető az iszapmennyiség az eredeti mennyiség töredékére, elősegítve a szervetlen anyagok esetleges eltávolítását.

A kezelés folyamata

A kezelések megkezdése előtt mindenképpen szükség van a tó általános állapotának felmérésére. Ez alatt minimálisan az üledék vastagságát, az üledék összetételét, valamint a vízi fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait értjük. Az üledék vastagságának vizsgálata többféleképpen lehetséges, de jelen pillanatban a műszeres ultrahangos technika adja a legpontosabb eredményt. Az üledékvastagsági viszonyok mellett rendkívül fontos az üledék összetételének (elsősorban szerves anyag mennyiségének) ismerete. A tókezelési eljárás csak a szerves anyagban gazdag tavakon lehet eredményes. Amennyiben a szerves anyag mennyisége kicsi, akkor ott látványos eredmény nem érhető el. A tóvíz vizsgálatára is szükségünk van, hiszen csak ennek ismeretében állítható be a pontos EM-BIO kiadagolás. A kijuttatás kétféle lehet az EM-BIO folyékony formájából. Egyrészt lehetséges a vízoszlopba oltás, másrészt lehetséges az üledék felszínére való oltás. Mindkét kijuttatási forma eredményre vezet. A kezelések elvégzése előtt pontosan kell tudnunk a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, hiszen ennek függvényében jutatható ki költséghatékonyan és biztonságosan az EM-BIO mikrobiológiai készítmény. A magas szerves anyaggal, üledékkel terhelt tavakban a természetes mikrobaközösség méretéhez képest elhanyagolható mennyiségű EM-BIO oltóanyaggal olyan anyagcsere utakat nyithatunk meg, amelyek az egész lebomlási folyamatot “áthangolják”. Ennek eredményeként oxigén híján sem mérgek, hanem a vízi ökoszisztéma számára értékes, felvehető tápanyagok és a felsőbbrendű élőlények életműködéseit serkentő anyagok képződnek. Az EM-BIO oltóanyaggal kezelt tavakban a szerves lágyiszap egy szezon alatt is számottevő mértékben feltárásra kerül kedvezőtlen mellékhatások nélkül. Természetesen a lebomlás iránya sem közömbös, a megfigyelések szerint inkább a rohamosan felszaporodó planktonba épülnek át a tápanyagok és nem a moszatokba. A megfigyelések szerint az algásodást az EM visszaszorítja, és a már elhalt algáktól bűzös vizeken is gyors, kedvező hatást fejt ki. Az EM tókezelést követően az iszap szerkezete is megváltozik. A tömörebb, alacsonyabb víztartalmú, inkább ásványos hordalék jellegű iszap mechanikai eltávolítása is sokkal hatékonyabb, eredményesebb, ha szükséges egyáltalán. Megfigyelhető a szárazra állított tavaknál az iszap szagának gyengülése, illetve annak hiánya, ami szemléletesen mutatja a kedvező változásokat. Az áthangolt mikrobavilág nem hogy ártalmas anyagokat nem termel, de bioaktív “termékeik” (rendkívül nagy hatású antioxidánsok) igen jótékony hatással bírnak a halak életműködéseire, ellenállóképességére, sőt a húsuk ízletességére és eltarthatóságára is.

Az EM-BIO használatának előnyei:

Mentes mindenféle vegyszertől, genetikailag módosított élőlényektől,

Rothadási folyamatok helyett erjedést idéz elő,

Felsőbbrendű szervezetek számára hasznos anyagokat termel,

Számos környezetszennyező, mérgező anyaggal képes megbirkózni,

A lágyiszap mennyiségét csökkenti,

Költséghatékonyabb, mint a mechanikus kotrás,

Nem kell a magas víztartalmú iszapot tárolni és szikkasztani,

Nem kell a sokszor veszélyes hulladéknak minősülő lágyiszapot elszállítatni,

Nincs kedvezőtlen mellékhatás,

Visszaszorítja az algásodást,

Javítja a víz minőségét (elsősorban az oxigén,a pH, a nitrogén- és foszforvegyületek tekintetében),

Jobb minőségű halhús előállítása.